főoldal e-mail testület
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2019. június 24. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2019. április 29. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2019. február 25. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2019. január 28. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2018. december 17. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2018. október 29. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2018. augusztus 27. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2018. június 25. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2018. május 28. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2018. április 23. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2018. március 26. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2018. február 26. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2018. január 29. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2017. december 18. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2017. október 30. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2017. augusztus 28. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2017. június 26. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2017. május 29. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2017. április 24. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2017. március 27. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2017. február 27. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2017. január 30. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2016. december 19. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2016. október 24. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2016. augusztus 29. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2016. június 27. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2016. április 25. ülésére
Mezőcsát Város Önkormányzatának és Intézményeinek, illetőleg a Közös Önkormányzati Hivatal Közbeszerzési Szabályzata
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2016. március 21. ülésére
Meghívó Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2016. február 29. ülésére
Szavazás
A szavazás szünetel
Hírlevél
Mezőcsát története

A település történetének vázlatos áttekintése

I. Mezőcsát földrajzi és természeti adottságai


A város Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól délre, az ún. Borsodi Mezőség közepén fekszik. A megyeszékhelytől és Mezőkövesdtől 35 km, Tiszaújvárostól pedig 20 km távolságban helyezkedik el. Közúton 4 főirányból közelíthető meg. Miskolc felől Nyékládházánál, a 3-as főútról kell letérni, Tiszaújvárosból a 35-ős útról Tiszapalkonyán keresztül érhető el. A 3-as számú főútról Budapest felől Mezőkeresztesnél kell lefordulni. A Tiszántúlról a Tiszán Ároktőnél átkelve érhetjük el a települést. Itt van a végállomása a Nyékládházától induló vasúti szárnyvonalnak, amely a Budapest-miskolci vasútvonallal köti össze a települést.
Az idők folyamán nagy változásokon ment keresztül a terület növény- és állatvilága. Kezdetben a nedvességet kedvelő fajok tenyésztek együtt a szárazság és sótűrő növényekkel, később az utóbbiak kerültek többségbe. A rendszeres földművelés során főként a gabonafélék és az ipari növények honosodtak meg. A város határában foltokban még ma is megtalálható a homokpusztákra és szikesekre jellemző élővilág. A vizes, dús növényzetű helyek kiszáradásával az ott élő madarak és állatok közelebb költöztek a Tiszához. A XX. század közepéig a település határában a vizenyős helyeken még sok szárcsa, bíbic, vadkacsa élt. Jellemző volt az Alföld nagymadara a túzok is, amely egy időben kiveszett a község határából, csak az utóbbi évtizedekben honosították meg azokat újból.

 

II. A város települési múltja a régészetben és a történelemben

Valószínűleg éppen az igen kedvező természeti tényezők folytán ? a jó talaj, a víz közelsége miatt ? e tájék már igen régen ember által lakott terület volt. Több ezer évre visszamenő tanúságai ennek a feltárt régészeti leletek, amelyekben Mezőcsát rendkívülien gazdag.
A Pásti-domb, a Laposhalom, az Oroszdomb, a Hörcsikes, a Harangdomb stb. elnevezésű határrészek és belterületi részek leletanyaga, az épen és kevésbé épen előkerült maradványok, az emberi történelem legrégebbi időszakát mutatják fel, a különböző időmetszetekben. A leletegyüttesek bizonysága szerint tehát városunk, Mezőcsát területe a nagyon régi időkben is lakott hely volt, a környékével egyetemben. Legalább 5-6 ezer évre tehetjük ezt az időtávolságot.
Az ún. Árpád-korból is előkerült leletek tanúsítják továbbá azt is, hogy a honfoglaló magyarok igen korán, a bejövetelt követően megtelepültek e tájon. Az írásos emlékek a XIII. századtól bizonyítják egyértelműen az itteni település, a közösség meglétét, életvitelét. A nevében ma is élő Százdi dűlőnév p1. az 1067-ben alapított, hasonló nevű apátság e vidékén való meglétére utal.
A korai megtelepülés és a keresztény vallás megerősödése e tájon tehát ténynek tekinthető.
A város birtokos ura ez időben a Miskóc-nembéli Bors ispán volt, s itt az ún. Örösur nemzetség telepedhetett meg. Írás szól arról, hogy a XIII. században Csát már két részből áll: Szabadcsátból, ahol szabad jobbágyok, és Lakcsátból, ahol szolgák és szabadosok laktak. A város neve- oklevelekben: Chat, Chiat, Cziath, Tsát, Csath, Csát, MezőCsáth, változó elnevezésekben használtan ? eredetéről sokféle elképzelés van, a sásos ?csáté? növénytől kezdve az Attila-hadvezér Scotta névig. Legvalószínűbbnek tűnik ezek közül a Chat, földbirtokos személynévből való származása. 
A tatárjárás után (1241) ? már csak a csatavesztés Muhi-pusztai közelsége miatt is ? Csát is valószínűleg elpusztul, tönkremegy. Egy rövid század után azonban már újra említés történik róla, jelesül, hogy az 1332-37 években pápai adótizedet fizet. Így biztosra vehető, hogy a tatárok (mongolok) kivonulása után IV. Béla király országteremtő munkája nyomán újjáépült országban Csát is újraéledt.
Településünk egyik bizonyos emléke a XIII. század második feléből, hogy 1283-ban itt időzött egy ideig IV. László király. A XIII. századtól, több Száz éven keresztül sok nemes családnak volt birtoka Csáton, de ezek közül a leghosszabb ideig, s a legnagyobb földesúri szerepet betöltően a Liptó megyéből (Felvidék) származó Tornallyai (későbbi nevén: Pottornyay) családnak, s leszármazottjaiknak volt. Nagy nemzeti királyunk, Mátyás király ugyanis ?mint hűségesnél is hűségesebb hívének? 1474-ben a Tornallyai családnak adományozta ?más javakkal együtt? Borsod megyében ?Csath, Csitke és Burok? belységeket.
A mohácsi csatavesztés (1526), majd Buda elfoglalása (1541) után Magyarország három részre szakadt. A XVI. század végén ? Eger eleste után ? a török tovább terjeszkedett. A török kiverésére egyesült magyar, erdélyi és német hadak 1596. októberében ? a kezdeti győzelem után ? Mezőkeresztesnél csatát vesztettek, s a török seregek feldúlták a környező településeket. Az elmenekülni nem tudó lakosságot fogságba hajtották. E dúlás nyomán Csát is sokáig néptelenné vált.
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (1613-1629) Habsburg-ellenes háborúi eredményeképpen Borsod megye az erdélyi fejedelemséghez került, s ezzel biztonságosabb lett Csáton is a lakosság helyzete. 1626-ra Csát lakossága 79 családra szaporodott.
S a történelem további menetében még igen hosszú időn át ? adót fizetve, menekülve, véráldozatot hozva ? élt Csát népe is, miként a többi, sok-sok magyar mezőváros és annak hol több, hol kevesebb lakosa. Csak példaként említve: míg 1686-ban ? máig sem tudni, milyen okból ? Dória nevű ?süket generális? felégette a varost, lakossága Miskolcra, Ónodra és Debrecenbe menekült, később arról értesülünk, hogy I. Lipót császár és király 1698-ban (!) már vásártartást engedélyezett Csátnak, a nemességnek pedig vámszedési jogot adott! Nyilván a lakosság a hadak dúlása elmúltával (legalábbis jó részében!) visszaköltözött, új életet kezdett, s tovább gyarapodott!
Mindenesetre a XVIII. század elején Csát tekintélyes mezőváros. 1712-ben pl. olyan statutumot (szabályrendeletet) hoz, hogy a tanács beleegyezése nélkül a telkét senki eladhatóvá nem teheti és el nem adhatja. 1719-ben kiváltságos városként szerepel, 1736-ban pedig református városként említik. 1713-ban és 1715-ben a városban megyegyűléseket is tartottak! Mindezek településünknek az adott korban jelentős közigazgatási szerepkörét, viszonylagos fejlettségét tanúsítják!
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején Mezőcsát ? nem jelentéktelen számú ? lakosságának jó része Kossuth-párti, szép számmal részt vettek a harcokban is. A szabadságharc vége felé ismét tragédia éri a várost: a cári csapatok ? egy trénszekerük megtámadásának megtorlásaként ? felgyújtják Mezőcsátot, épp csak hogy megmenekül a teljes pusztulástól.

 

III. A város fejlődése, modernizációja a 19.-20. század első évtizedeiben

 

 A Kiegyezés után ? mint ismeretes ? erőteljesen megindul Magyarország modernizációja. Mezőcsát is tovább fejlődik mind lélekszáma, mind gazdasági és kulturális viszonyai tekintetében.
Gazdaságilag döntően a hagyományos parasztgazdasági keretek körülményei rögzültek. Ipar vonatkozásában elsősorban a kézművesipar fejlődik, bővül a kerámiaipar, az agyagedények gyártása. Száz év alatt ez az ipar sokat fejlődött. Sajnos az 1920-as évek elején a szakma megszűnt.
A vasútépítés történetének leírása részletesen Táboros Sándor: A mezőcsáti vasút megépítésének története c. munkájában olvasható. (A könyv a Mezőcsáti Helytörténeti füzetek c. sorozatban jelent meg!)
Távírda, posta, telefonvezeték, gőzmalom, könyvnyomda-kötészet, újság létesülése, megvalósítása jelezték a századvégen, a századelő évtizedeiben az akkori nagyközség modernizációjának kezdetét, a fejlődés ?meglódulását?. Ekkortájt épültek meg a járási szerepkör betöltéséhez szükséges korszerű épületek (Királyi Adóhivatal, Járásbíróság stb.) is.
A század végén kibontakozott a településen a pénz- és hitelélet is. 1891-ben alakult a Mező-Csáthi Takarékpénztár. Alapítói Mezőcsát és vidékének nevezetesebb földbirtokosai, kereskedői és vezető hivatalnokai voltak. 1903-ban alakult meg a Borsod Megyei Takarékpénztár Mezőcsáti Fiókja. Ezt követően jött létre a Borsod-Miskolci Hitelbank helyi irodája is. A komoly alaptőkével induló és működő pénzintézetek biztosították a városkában a gazdasági tevékenység pénzhitelforgalmi feltételeit.
Kiemelkedő jelentőségűek voltak a nagy kapacitású malmok, amelyek nem csak Mezőcsát, hanem a környék őrlési szükségletét is kielégítették, ami nem volt csekély! A század végén előbb csak lóvontatású, ún. szárazmalmokat működtettek, később azonban már a gőzmalmok sokkal nagyobb teljesítménnyel korszerűbben és sokoldalúbban ? végezték e tevékenységet. Ilyenek voltak: a Breuer-malom és a Dutka-malom. Mindkettőben folyt az őrlés, olajütés, kendertörés és rizshántolás is.
Az iparral egyidőben ?a század végétől ? a kereskedelem is rohamosan fejlődésnek indult. A magánkereskedelem mellett korán működni kezdett a már 1903-ban megalakult Mezőcsáti Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet is (a Hangya Szövetkezet). (A magánkereskedők jó részben a zsidó lakosok voltak, akiknek száma ez időre 500-600 főre gyarapodott!) A kereskedelem élénkségének terepei voltak a hetipiacok, s az állat- és kirakodóvásárok ? ez utóbbiak évente négy alkalommal.
Mindezekkel együtt: Mezőcsát döntően mezőgazdasági jellegű és dominanciájú város volt és maradt, minthogy nagyobb ipari bázis máig sem létesült közvetlenül itt és e tájon. 

 

IV. Mezőcsát társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyai, élete az első világháború idején és az azt követő években

 

Mint az előző fejezetben, a modernizációs fejlődést elemezve már kifejtettük, Mezőcsát a XIX. század második évtizedének vége felére ? dinamikus ütemben ? haladt a kisvárosi lét megteremtésének feltételei irányában. Ennek megvalósulásához azonban még több tényező hiányzott, s a fejlődés irama akadályokat jelzett. Így mindenekelőtt a nagyipar megtelepülése, a döntő súlyú mezőgazdasági termelés igazi korszerűsödése stb. maradtak el.
Ebben az állapotban találták a nagyközséget az első világháború (1914-1918) évei, politikai, társadalmi viszonyai. A település fiatal férfilakosságának igen jelentős részét ? még az alig 18 éveseket is! ? besorozták, elvitték katonának a különböző frontokra! A frontkatonák közül 176-an haltak hősi halált, nevük Fő tér (ma: Hősök tere) elején emelt emlékmű oldalára van felvésve. (1928-ban emelték, avatták fel a szép és kiemelkedő szobrot és obeliszket!) Az 1918-as esztendő végére ? a háborús vereség és az összeomlás időszakára ? Mezőcsáton is meglehetősen zavaros, káoszos viszonyok alakultak ki. Az ún. ?őszirózsás forradalom? részeként a városban is forradalmi parasztmegmozdulás zajlott le.
Az I. világháború után a dolgok rendeződtek, lassan helyreálltak a megszokott viszonyok a századvégen ? századelőn megindult modernizáció is folytatódott tovább, ha lassan és ellentmondásosan is.
A politikai mozgalmak ? főleg az ellenzéki! ?jelentős előretörését mutatja pl. az 1932-es ún. pótválasztás során a mezőcsáti választókörzetben tartott országgyűlési képviselőválasztás esete, amikor ? a rendkívüli kormánypárti kampányolás és terror ellenére ? a kisgazdapárt jelöltjét, Eckhardt Tibort választják meg képviselőnek, Horthy kormányzó sógora, Purgly Emil miniszter ellenében! A világsajtót bejárta a hír a példátlan választási ügyről! 
Óvoda is létesül és működik ez időszakban a községben. 1934-ben megvalósul a csátiak régi vágya is: összefogással polgári iskola jön létre! Elterjedőben van a rádiókészülék üzemeltetése is Mezőcsáton.
Mire azonban a modernizáció kiteljesednék, ismét közbejön az előzőnél is kiterjedtebb, sokkal szörnyűbb második világháború, amely már közvetlenül, harctérként is érinti településünket! 1944-ben ? tavasszal ? az ország német megszállásának ténye, a nyár elején: a zsidó lakosság gettóba gyűjtése igen érzékenyen érintette a város életét, hiszen az ún. ?zsidótörvények? Mezőcsáton több, mint 500 embert érintettek, s ráadásul : ezek jó része kereskedő, iparos és szellemi foglalkozású volt!
1944. késő őszére ismét kaotikus, szinte ?világvége-váró? állapotok alakultak ki Mezőcsáton is. Közeledett a front, sokan elmenekültek.
A települést a Szovjetúnió Vörös Hadserege 1944. november 7-én foglalta el. A Szovjet katonák Ároktő felől közelítették meg a községet, és a délelőtti órákban tisztították meg a német és a szövetséges magyar hadsereg katonáitól.
A második világháborúnak Mezőcsátról: a harcokban elesett, a hadifogságban meghalt, a háború sodrában eltűnt katonákból, a frontesemények során életüket vesztő civilekből, a megsemmisítő táborokba hurcolt zsidó polgárokból összesen mintegy 509 áldozatát tartjuk számon!
Iszonyú volt tehát a második ?nagy háború? emberáldozata, a történelemben a várost valaha is ért tragédiák viszonylatában is!

 

V. A második világháború utáni évek Mezőcsáton

 

A Szovjetunió Vörös Hadseregének hadműveletei nyomán az ország más területeihez hasonlóan a helyi közigazgatás Mezőcsáton is megbénult egy időre. Az élet újraindítását jelezte ? az Ideiglenes Kormány rendelete alapján ? 1945. január 18-án itt is megalakították az ún. Nemzeti Bizottságot, amely ? hatalmi testületként meg is kezdte működését. A bizottság tagjai az akkorra már megalakult pártok (kisgazda, kommunista, szociáldemokrata) tagjai, képviselői voltak.
A közigazgatás újjászervezése után a helyi Nemzeti Bizottság szerepe fokozatosan csökkent, s 1947 után már csak formális volt. 1949. januárjában pedig felsőbb rendeletre beszüntette működését.
A közéletet az élénk politikai küzdelmek, a pártharcok jellemezték. Gyakoriak voltak a pártgyűlések, de a nyílt téren, több párt részvételével, sokszor megyei előadókkal, képviselőkkel tartott tömegrendezvények is. Mondhatnánk: hangos volt a község a politikától!
A község egész társadalmi élete megélénkült, pezsgett ezekben az években. Ifjúsági (MADISZ, SZIT) és nőmozgalmi egyesületek alakultak, s több ún. ?érdekvédelmi szervezet? is létrejött, az országos ilyen szövetségek mintájára. Ilyenek voltak p1.: az Újgazdák Szövetsége (Ufosz), a Parasztszövetség stb.
A politikai viszonyok azonban mind aggasztóbban alakultak.
1948-49-ben Mezőcsáton is végbement a ?fordulat?! Az elesett, szegény földművesekből már 1948-ban létrehoztak egy tsz-t, a következő években még tovább szervezték a ?mozgalmat?, s 1951-ben Mezőcsát már ?szocialista város? lett azáltal, hogy a kolhoz típusú szövetkezet mellé alacsonyabb típusú tsz-eket létesítettek, amelybe már szinte a község egész parasztságát belekényszerítették!
Az iskolákat államosították, egyesítették. Megszűnt a polgári iskola is. A járás mezőgazdasági gépigényének kielégítésére Mezőcsáton is létrehozták a Gépállomást. A kisipart szintén szövetkezetbe, ún. KTSZ-be kényszerítették.
A községi közigazgatási és politikai vezetés eközben még a múlt megmaradt emlékeit, relikviáit is igyekezett eltüntetni, megsemmisíteni! Példa erre az Országzászló elvétele helyéről, az I. világháborús hősi emlékműről a nagyon impozáns turulmadár levétele stb.
1956. október 23-ai események Mezőcsáton különösebb atrocitások, személyi bosszúk nélkül zajlottak le. 1956. november 4-e után a megtorlástól félve Mezőcsátról is többen külföldre menekültek ? ?disszidáltak? ahogy akkor mondták. Az ?eseményekbe? mégis valamilyen módon belekeveredettek még hosszú ideig viselték ennek következményeit. Többen börtönbe kerültek és csak néhány év után szabadultak.
Az 50-es évek társadalmi, gazdasági, politikai változásai a település kiépülésében nem hoztak túl sok változást. Ezekben az években csak a gépállomás épült (1953-ban), más új épületről vagy beruházásokról nem beszélhetünk. Ezekre az évekre viszont az állami bürokrácia kiépítése volt jellemző, és Mezőcsáton mint járási székhelyen viszonylag sok hivatal, intézmény létesült, működött. A hagyományosnak mondható járási tanács (a volt főszolgabírói hivatal), járásbíróság mellett létrejöttek az államhatalom egyéb járási szervei is, mint p1. rendőrkapitányság, pártbizottság, különböző járási hivatalok: Statisztikai Hivatal, Földhivatal, Népi Ellenőrző Bizottság, Hazafias Népfront, Vöröskereszt, Magyar Nemzeti Bank, és az OTP helyi fiókja, Tüdőgondozó, Tűzoltóság, Földműves Szövetkezetek Járási Központja, Állami Biztosító, Pénzügyőrség, a Tefu helyi kirendeltsége, Terményforgalmi Vállalat, Állatforgalmi Vállalat, MÉH-Telep, honvédségi laktanya amelyeket ?pozitívumként? lehet értékelni.
Az előbb felsorolt járási szerepkörű hivatalok egy része a 60-as évek közepétől megszűntek, ill. átköltöztek az akkori Tiszaszederkénybe. Ez a folyamat egészen 1982-ig tartott, amikor Mezőcsát, mint járási székhely megszűnt és ezt a szerepkört Tiszaújváros vette át teljes egészében. A 60-as évek közepétől több kisebb üzem, vállalat alakult és működött Mezőcsáton. Az említett Gépjavító állomáson és a termelőszövetkezeteken túl a KTSZ, a TÖVÁLL, Költségvetési Üzem, a Sajószentpéteri Üveggyár helyi telepe, Vízgazdálkodási Társulat stb. A 60-as évektől a ?80-as évek közepéig az intézmények, ill. ezek az üzemek közel 3000 főt foglalkoztattak Mezőcsáton. Ezekben az években (1965) készült el a település rendezési terve és ennek megfelelően lebontásra került a község belső magjának egy része és helyette épültek fel az új bérházak és intézmények (Orvosi Rendelő, Gimnázium stb.). Új lakótelepet alakítottak ki, felszámolásra került a cigánytelep, a honvédség helyi alakulatának alkalmazottai részére új emeletes házak épültek, felújították a laktanyát és felépítették a Tisztiklubot.

Tehát az 1960-as évek elején már ismét beszélhetünk a község modernizációjának újrakezdéséről. A felsorolt járási intézmények és üzemek mellett a járási feladatokat ellátó művelődési otthon és könyvtár működik, bővítik az általános iskolát, 1963-ban megindul a gimnáziumi oktatás és ?73-ban felépül az intézmény új épülete. A 70-es évek az egyesítések időszaka, amikor a 3 eddigi TSZ-ből (Munkásőr, Lenin és Dózsa) egy üzem alakul Augusztus 20 TSZ néven. 1980-ban válik eggyé a járás valamennyi ÁFÉSZ-e Mezőcsát központtal. A községben 3 óvoda is működik már ekkor, új benzinkút létesül, felújítják a MÁV állomásépületét és megkezdi a működését az új strandfürdő is 1982-ben. S mire a kisvárosi lét feltételei igazában kialakulnának, újra váltás van! Megszűnik Mezőcsát járási székhely szerepe és ezzel a fejlődési folyamat is valamelyest megtorpan. A ?80-as években a járási hivatalok és intézmények átköltözése után az előre haladás lehetősége még nehezebbé váltak. Ennek ellenére a ?80-as években kiépült a teljeskörű vízvezeték hálózat, amely a központban korábban kiépített 12 km-es szakaszt 29 km-el megnövelte és egy új 500 m3 víztorony is épült a régi helyett. Új posta épült és ezzel párhuzamosan a telefonhálózat kiépítése is megkezdődött az egész településre vonatkozólag. Az egészségügy terén jelentős változást hozott az új orvosi rendelő megépítése (1988) ahová az eddig különböző épületekben működő szolgáltatások egy helyre kerülnek. Így a körzeti orvosi, a gyermekorvosi, a fogászati rendelők, az EÜ ellátást segítő laboratórium, fizikoterápia kezelés, valamint a nőgyógyászati és a védőnői szolgáltatás. Ezekben az években szerveződik meg a mindennapos orvosi éjszakai ügyeleti ellátás is, amely jelentősen segítette nemcsak Mezőcsát, hanem a környékbeli települések ilyen irányú igényét is. Megépült az új mentőállomás, amely szintén Mezőcsát és környékének betegszállítását jelentősen javította.
Szintén a ?80-as évek közepén épült meg ? a Kiss József úton ? az iparosok új székháza, amely nemcsak a mezőcsáti, hanem a vonzáskörzet iparosainak széles körű összefogásával és társadalmi munkájával jött létre. Szintén a ?80-as évek derekán épült meg a sportpályán egy új, korszerű öltöző, amely hosszútávon is biztosítja és kielégíti a sportolók igényeit, valamint az általános iskola új nagy alapterületű tornaterme is, amely jelentős mértékben javította nemcsak az általános iskolai tanulók sportolási lehetőségét, hanem más sportolni vágyó fiatalokét is. A ?80-as évek végén a volt Járási Rendőrkapitányság épületét az ún. ?Dobozy házat? központi konyha és étkezőnek terveztették át, majd megkezdődött a beruházás ill. átépítés. A ?90-es évek után a megalakult új önkormányzat a nehézségek ellenére folytatta az építkezést és befejezte az új 1000 adagos konyhát, az ún. Élelmezési Központot, amelyet 1992-ben adtak át a rendeltetésének.

 

VI. A rendszerváltás esztendei a városban

 

A pólitikai élet a ?80-as évek végén ismét megélénkült. Az őszi önkormányzati választások eredményeként új közigazgatási forma jön létre Mezőcsáton: a települési önkormányzat képviselő testülete, 13 önkormányzati képviselő taggal élén a polgármesterrel. Ez időszak egyik érdekes és fontos jelensége 1990. októberében MEZŐCSÁT címmel helyi újság, havilap indul, s a századelőn (1911-19 14 között) létező, hasonló című lap örököseként, az új csáti hírekről, eseményekről tudósítani szándékozva. A lap mindjárt bele is került ? akarva-akaratlanul ? a politikai csatározások kereszttüzébe, de hamar sikerül ?semlegesednie?, s valóban az események krónikásává szegődnie. A lap később ?Csáti Újságra? változtatta a nevét. Megjelenését az önkormányzat a költségvetés keretében biztosította. Szerkesztési ? kiadási helye a Művelődési Központ lett.
1989-ben ? a tanácsrendszer idején ? elkészítették és jóváhagyásra beterjesztették a Mezőcsát nagyközség várossá nyilvánítására vonatkozó kérelmet. Ezt a beterjesztést az új közigazgatás ? az Önkormányzat ? megismételte, s azt elfogadták. Megjött a köztársasági elnöki leirat: 1991. január 1-től város lett Mezőcsát! ?Régi vágyunk vált most valóra? ? Írta a ?Mezőcsát? c. helyi lap 1991. februári száma ?Városi rangunk az új időkben? c. vezércikkében. Az ünnepélyes városavatóra 1991. március 15-én került sor, sok száz résztvevő jelenlétében, a nagy befogadó képességű, patinásan szép és feldíszített református templomban. Az ünnepség meghívott kormányzati vendége Kupa Mihály, akkori pénzügyminiszter volt.
A politikai váltás mindinkább kiterjesztette hatását a gazdasági életre és tevékenységre is. Megindult a gazdasági egységek privatizációja, a termelő üzemek átrendeződése azon az alapon, hogy rentábilisek-e, vagy sem. A városbeli néhány régebbi Üzem (Mezőgép, TSZ, TÖ VÁLL, Költségvetési Üzem) így alakult át, s szűnt meg a régi formájában.
Számottevő munkaerőt csak néhány kisebb magánüzem (cipőipari üzemek pl.) foglalkoztat, a többiek inkább csak családi keretben folytatnak vállalkozást. Kivétel még az ún. ?Új Gazdák? elnevezésű termelő és szolgáltató szövetkezet, amely a régi ?Augusztus 20.? TSZ helyén alakult és működik. Ez a gazdasági egység is mindinkább gondokkal küszködik.
Ez idő alatt kiépült az egészséges ivóvíz ellátást biztosító mangántalanító berendezés és a teljeskörűvé vált telefonhálózat, a vezetékes gázhálózat és folyamatban van a szennyvízvezeték hálózat teljeskörű kiépítése.
A művelődés, az oktatás, a sport ? általában ? a kultúra területe, megnyilvánulásai is igen sok változáson, esetenként: fejlődésen mentek keresztül, úgy jó tíz év óta.
A középiskola is több változáson ment keresztül az elmúlt 10 év alatt. Nevét a község szülötte költőről és lapszerkesztőről elnevezve Kiss József Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskolára változtatta. Megindult a hatosztályos középiskolai képzés, a négy osztályos tagozat megmaradása mellett. Kiterjedtebbé vált az iskolában a nyelvoktatás és a számítógépes képzés, növekedett a tanárok száma, bővült, javult a technikai felszereltség.
Új színt jelent a város életében az 1980-as évek közepén megindított ? azóta minden nyáron megrendezett ? fogathajtó bajnokság. A versenyre az ország távolabbi részéről is eljönnek az érdeklődők. A 3 napon keresztül bonyolított verseny más műsorokkal is kiegészítve sok száz látogatót vonz minden évben. Az iskolahálózat bővült, a református iskola 1992-ben visszakapta az egyházi tulajdonú, több száz éven át használt épületegyüttesét, s újraindította az intézményt.
A református egyház az utóbbi évtizedben élen járt és jár a város szépítéséért, az értékek megőrzéséért folyó tevékenységben. Új parókiát ? ízléses és impozáns kivitelben! ? épített és szentelt fel már 1990. novemberében. A következő években szépen rendbe szedték a több mint 250 éves műemlék jellegű református templomot és környékét. A templom udvarán egy márványoszlopot helyeztek el a szabadságharcainkra emlékeztető felirattal. Újabban a régi, szükséghelyzet miatt eladott fakazettás mennyezet elemeinek hasonmás formában történő helyreállításán dolgoznak, és a terveik szerint 2001-ben ez átadásra kerül.
S végül: szólnunk kell arról, hogy Mezőcsát szoros, mindinkább kiterjedő kapcsolatot ápol határon túli országok néhány településével is.
Ezek sorában: 15 éve ? főleg énekkari vonatkozásban ? jó kapcsolat alakult ki a Németországbeli Worbis kisvárossal (kölcsönös látogatásokkal elmélyítve), de Erdély egynémely városával és Kárpátalja egyik-másik településével is van városunknak ?ismeretsége?.

 

VII. Művelődési hagyományok

 

A település igen gazdag művelődéstörténeti hagyományokban. A helybeli református egyház iskolája a Sárospataki Kollégium partikulája, más szóval tagiskolája volt, ebből következett, hogy az intézmény innen kapta nemcsak a lelkipásztorokat, hanem a tanítókat is. Igy került Mezőcsátra 1832-ben segédtanítónak Egressy Béni költő, műfordító és zeneszerző, Vörösmarty Mihály Szózatának megzenésítője.
A helybeli református, katolikus és izraelita lelkipásztoraihoz gazdag irodalmi és tudománytörténeti hagyományok fűződnek. A legrégebbi irodalmi munkássággal foglalkozó helybeli református lelkész Tarczali Sámuel volt. Jelentős volt a kálvinista lelkészek közül Sárkány Dávid, id. Szatmári Paksi Dániel irodalmi tevékenysége is. A XVIII. század végén a református egyházat szolgálta Vályi Nagy Ferenc korának ismert írója, aki mint későbbi sárospataki tanár lefordította görögből Homérosz művét az Iliászt és Odüsszeiát. A XIX. század közepén Csáton lelkészkedő Kónya Pál is működött az egyházi irodalom terén. Az őt követő időszakból ifj. Gulyás Benő munkássága emelhető ki. A helyben működő római katolikus plébánosok közül Anvander Andor, Hetényi Gyula és Ulviczky Ferenc munkássága emelhető ki. A településen működő zsidó rabbik közül Handler Márk és Altman Júda fejtett ki jelentékenyebb munkásságot. A XIX. század második felében országszerte ismert volt a csáti születésű református pedagógus Kerékgyártó Elek munkássága. Jeles csáti pedagógiai szakíró, tankönyvíró volt Fogarassy Jenő is. A katolikus iskola tanítói közül említést érdemel Navora Kálmán és felesége munkássága, akik 1931-ben megírták és publikálták a település első történelmi monográfiáját.
A település kétségtelenül legjelentősebb irodalmi hagyománya, hogy 1843. november 30-án itt született Kiss József költő, a XIX. századvégi magyar líra egyik kiemelkedő képviselője, a Hét című folyóirat megalapítója, aki Ady Endre költészete előkészítőjének számít. A helyi képviselő-testület 1913. november 28-i ülésén a település díszpolgárává választotta meg a költőt. 1924-ben szülőházát emléktáblával jelölték meg, amelyet 1944-ben a zsidóüldözés alkalmából nyilasok eltávolítottak az épületről. 1962 januárjában szülőházán a Községi Tanács új emléktáblát helyezett el. Ezt a táblát azonban az 1970-es évek végén, amikor a költő szülőházát lebontották ismét levették, ezt követően pedig elkallódott. A község lakói 1967. november 30-án az általános iskola parkjában mellszobrot állítottak neki.
A település történetének szintén országos jelentőségű tudománytörténeti hagyománya, hogy a helyi temetőben nyugszik Kováts Mihály orvosdoktor, az első magyar nyelvű kémia könyv írója. Ő 1849-ben a fővárosból költözött Mezőcsátra és 1851-ben hunyt el. Testvére Kováts Dániel Borsod vármegye főorvosa volt, s 1831-ben a kolera elleni küzdelemben áldozta életét. A településen született Soltész János, aki a XIX. század első felében Sárospatakon működött, s úttörő jelentőségű egészségtani tankönyveket írt. A mezőcsáti temetőben alussza örök álmát dr. Mészáros Kálmán neves orvos-vadász, aki 1924-től 1935-ig Afrikában élt Abessziniában (Etiópia). Itteni élményeiről több könyvet írt. 1954-től Ároktő körzeti orvosa volt, s itt dolgozott 1966. évi nyugalomba vonulásáig, amikor is Mezőcsátra költözött.
Országszerte ismert a XVIII. század végén kialakult népi fazekasság, vagy más szóval kerámia. A helybeli fazekasok négy edény formát gyártottak: Miska-kancsókat, butykosokat, tálakat és tányérokat. A kerámiák jellemző motívumai a különféle fürtös virágok, tulipánok, változatos formájú levelek voltak, valamint a csőrében virágot tartó madár. A leghíresebb fazekasok Rajczy Mihály, Horváth Sándor, Kovács Dániel voltak. A település utolsó jelentős fazekasa Kovács Bálint volt, aki 1927-ben hunyt el. A népi kerámia legszebb darabjai jelenleg a Néprajzi Múzeumban találhatók. Az első világháború előtti évek jelentős helybeli kulturális eseménye volt, hogy Földes Lajos miskolci újságíró kezdeményezésére 1911. augusztus 9-én megjelent a Mezőcsát és Vidéke című újság Schwarcz Hermann nyomdatulajdonosnál. 1911. szeptember 17-től az orgánum a Mezőcsáti Újság nevet vette fel.
1950-ben a népművelés céljaira a volt Ipartestület épületét Járási Kultúrotthonná alakították át, amely községi feladatokat is ellátott. Az 1960-as évek közepén átépítették, és ennek eredményeként ? 1965-ben ? a megújított épület együttesben nyert elhelyezést a művelődési házzal együtt a könyvtár is. A könyvtár  ekkor vette fel Kiss József költő Mezőcsát szülöttjének nevét. 1981-ben a két művelődési intézmény összevonásra kerül. Új elnevezése Kiss József Közösségi Ház és Könyvtár lett.
Kisvárosunk sportélete ? elsősorban a labdarúgás ? több évtizedes múltra tekint vissza. A sportegyesület ?hivatalos? megalakulása 1922-re tehető és innen kezdve számítjuk a város sporttörténetét. A labdarúgás volt az, amely szinte mindmáig meghatározó, a legtöbb érdeklődőt, nézőt vonzó sportág. A II. v.h. előtti években már körzeti bajnokságban játszottak, ún. ?bulimérkőzésekről? is szól a krónika. 1944-ben pl.: az itt állomásozó német katonaság csapatával mérkőztek a helyiek és elég súlyos vereséget szenvedtek a csátiak.
1945 után újjáéledt, ill. folytatódott a labdarúgás de most már hivatalos bajnoki rendszerben. A csapat teljesítménye igen változó volt ez elmúlt évtizedek alatt. A járási, ill. körzeti, megyei bajnokságoktól egészen az NB III-as szereplésig terjed a skála. Nemzetközi kapcsolatot is kialakítottak (1968 óta) a szlovákiai Betlér településsel, és igen sok oda- és visszavágó labdarúgó mérkőzés történt az elmúlt évtizedekben.





Fórum bejelentkezés
Felhasználónév:
Jelszó:
Fórum
Vendégkönyv
Panaszláda
Hasznos hírek