Szabó Katalin: Úgy

Úgy...

Úgy érkeztél, mint hajnali ébredés
álomból szőtt finom képzelet
azt hittem, minden tévedés
de már értem a lényeget...

Úgy néztél rám, mint örök pillanat
szívembe szálltál csendesen
bennem él minden mozdulat
és újra látom a fényeket...

Úgy szóltál hozzám, mint csoda,
melyet szavak nélkül is értek
szeretőn árad lelked mosolya
igazán szeretlek Téged...

És úgy vagy most is, mint boldogság
a legszebb tekintet, mely világot ölel
tiszta nevetés, gyermeki báj
mi összegyűjti minden erőmet....