Szabó Katalin: Mesél a gondolat

Mesél a gondolat...

gondolatok szállnak, kavarognak,
mint szélfújta levelek a porban...
egyik kedvesen érint, simogat
másik halkan súgja a titkokat:
mesél a gondolat -

világom észrevétlen oson
a tömegben csendes álmokon
vigyázza lépteit a Szónak
lábujjhegyen jár, suttogva
mesél a gondolat -

ezer és ezer pillanat repül
át a végtelen horizonton, vetül
millió kép és mozdulat
két szempár .. bódulat ..
mesél a gondolat -

fáradt őszök messze pihennek
párok összeölelkeznek
a Szív együtt dobban
egy életen kísér ... nyomokban
mesél a gondolat -

lényem béke veszi körül
szívemből mosoly repül
hozzád is talán
megrezdül egy-egy faág
s a gondolat mesél tovább -