Ünnepi Köszöntő

A Mezőcsáti Vasút Centernáriumi Emlékünnepségére

Tisztelt Hölgyeim és Uraim Kedves Egybegyűltek!

Ritkán adatik meg igazán jelentős saját ünnep a települések életében, ezért különösen komoly kötelességünk megemlékezni Őseink 100 évvel ezelőtti tetteire!

Ha ezen a téren megállunk és gondolatban visszapörgetjük az idő kerekét elképzelhetjük hogyan is nézett ki akkor Városunk ezen szeglete. Az út nem volt portalanított, és azon kocsik, hintók vagy csak szekerek jártak. Az állomás épülete sem a mai volt és a modern technika eszközei sem álltak rendelkezésre. Volt azonban egy többlet akkoriban, amelyhez vissza kellene találnunk; akkor a Város bízott eljövendő sikereiben és lakói befektettek saját jövőjükbe, ezért a Vasút tekintetében is van mire büszkének lenni a Mezőcsatiaknak

1846-ban Pest és Vác között megépült az első hazai vasút vonal, mely még a Széchenyi Istvánnak köszönhetően megszületett az 1832/36. évi XXV. tc., az első magyar vasúti törvény, alapján jött létre. Az országban a közlekedés területén páratlan fejlődési hullámot generált, mely a szabadságharc és a megtorlás időszakéban kissé aláhagyott de a kiegyezés után újabb lendületet vett. A századfordulón Mezőcsát fiai is úgy gondolták, nem maradhatnak ki a fejlődésből. Persze azért ez sem volt zökkenőmentes, de a változás soha sem az. Mi akik itt élünk tudjuk, hogy az oly sok nehézség és számos szempontból kedvezőtlen adottságú de általunk oly szertett földünknek mindig voltak nemes lelkű s elkötelezet fiai akik nyitottak voltak az újra és Ők és csakis Ők tudták a közös ősöktől örökölt hasonló eltökéltséggel és rávenni azokat a földijeiket a jó úton való haladásra akik kevésbé voltak előre látóak.

Az országos vasútfejlődés indulásához képest a Csáti vasútépítés eljövetelének idejére a jogi háttér, már megváltozott és az 1880. évi XXXI. valamint az 1888. évi IV. törvénycikk alapján adta ki  ?Ő Császári és Apostoli Királyi Felségének legfelsőbb elhatározása folytán?  Vörös László ?Kereskedelemügyi Magyar Királyi Minister? 1906. év január 21-én az engedélyt a Mezőcsáti Vasútvonal létrehozására.

?Ezen engedélyokirat erejénél fogva Kubik Gyula, borsodvármegyei földbirtokos, okleveles mérnők engedélyt kap és kötelezettséget vállal arra, hogy a magyar királyi államvasutak Miskolcz állomásától, mint forglami kezdőponttól kiindulva, a miskolcz-nyékládházai vasútvonal együttes használata mellett Mezőcsáthig vezetendő helyi érdekű gőzüzemű vasutat az alábbi feltételek alatt megépítse és azt a jelen engedélyokirat hatályának tartama alatt szakadatlanul üzletben tartsa.?

Páratlan összefogás bontakozott ki és mivel már az engedélyben is Hejőkeresztúr, Hejőszalonta és Hejőbába rakodó állomások létrehozása is szerepel a Mezőcsát végállomás mellett. Nemcsak Városunk hanem a környékbeli települések szinte minden tagja nemesek, és nem nemesek, kereskedők és földművesek, iparosok valamint honorácior értelmiségiek erkölcsi, anyagi és tevőleges segítségüket adták a közös ügy sikeréhez, így az nem maradt el.

A hivatalos engedélyben a korabeli társadalmi és gazdasági viszonyok ismeretében Vörös László miniszter úr másfél évet biztosított a pálya építésének befejezésére, az azonban fél év alatt már 1906. augusztus 26-ra Lajos napjára elkészült. Ráadásul nem is akár hogy, a helyi munkaerő legmesszemenőbb bevonásával, és belföldi anyagokból tekintettel az engedély 8. szakaszára mely szerint:

?Engedélyes köteles a forgalmi eszközöket, síneket, és egyéb az építésnél és az üzletnél használandó anyagokat belföldön beszerezni, mely rendelkezés alól csak a kereskedelemügyi magyar királyi ministertől esetenként előzetesen kikérendő engedély alapján lehet kivételnek helye.?

Minő szép és ma is aktuális gondolatok!

De van még ennél is szebb amit ma, amikor a fogyasztóvédelmi jogok a jogfejlődés középpontjában vannak világszerte különösen fontos megismernünk!

A 12 § melyben ?A menet- és szállítási-díjak az engedélyezett vasút számára a következőleg szabatanak meg:? záró passzusa különösen előre mutató kár, hogy legújabb kori minisztereink nem tanulmányozzák kellő alapossággal elődeik iratai..

?Mihelyt az engedélyezett pálya tiszta jövedelme három egymást követő éven át a fentebbi szakaszban megállapított tényleges építési és berendezési tőke 7 % meghaladja, jogában álland a kereskedelemügyi magyar királyi ministernek az engedélyes meghallgatása mellet, a díjszabásokat megfelelőleg leszállítani??

A menetrendszerinti személyszállítás 1906. november 3-án vette kezdetét és azóta biztosítja a munkába járás, a tovább tanulás és a tipikusan nagyvárosi szolgáltatások igénybevételének lehetőségét a mezőcsáti és a környékbeli lakosok számára Nyékládházán keresztül Miskolc és Budapest felé. Így vált közcélúvá és közérdekké egy közérdekből, de mégis üzleti alapon indult vállalkozás. Eredetileg ugyanis Kubik Gyula és az által létrehozott részvénytársaság mely ?előmutatóra szőlő czimleteket? bocsátott ki, konzorciumi jogot kapott ?90 év leteltével a vasút és annak összes tartozékai ingyenesen és tehermentesen mennek át a magyar állam tulajdonába és szabad haszonélvezetébe, illetve engedélyes vagy jogutódai ezen vasutat teljes jó karban, ingyen és tehermentesen tartoznak az államnak átadni.?

Sajnos nem így történt, ma amikor ezt az ünnepséget tartjuk csak álmodunk arról, hogy a pálya minden szakaszán a gőzmozdonyú vonatok 40, a gőzmotorkocsik pedig óránként 50 kilométeres sebességgel közlekedtek, mivel ma a dízel motorvonatok számára több helyütt 30 és 10 kilométeres korlátozás van érvényben. Még jó hogy Kubik Gyula és társai ezt már nem élték meg! De azért kár is, mert a mai szorult helyzetünkben, amikor már nincsenek reformszellemiségű földbirtokosainak, sem gazdag gabonakereskedőink, mert idegen diktatúrák úgy döntöttek nekik nincs helyük a csáti nap alatt magunknak, kell megőriznünk dicső eleink nagy tetteinek emlékét, akárcsak meglévő ránk hagyott értékeinket és ráadásul megtalálnunk a fejlődés útját.

Az emlékezés dolga a mi nappal úgy érzem szerény lehetőségeinkhez képest még csak rendben is lenne, de az értékek megőrzése már nehezebb.

A magunk erejéből erre már nem vagyunk képesek ezért e helyről is illő tisztelettel, arra kérjük a Magyar Köztársaság Országgyűlését és Kormányát, hogy biztosítsa ehhez a szükséges forrásokat. Legalább addig, amíg újra el nem érjük a ?boldog béke idők? színvonalát, amíg újra jó karban nem lesz a Nyékládháza-Mezőcsát vasútvonal, és amíg a térség vissza nem nyeri azt a korábbi gazdasági társadalmi pezsgését, ami nem csak létrehozni de fenntartani is képes volt  az államosításig ezt a helyi érdekeltségűként létrejött vasutat.

Ma amikor egész nyugat-európában ismét reneszánszát éli a zártpályás közlekedés és a kiüresedett államkaszából a közutak karbantartására sem jut elég, különösen fontos lenne elérni a vasúti közlekedés körülményeinek minőségében egy országos átlagot és kihasználhatósága érdekében biztosítani az újra egy tulajdonosi irányítás alá került két nagy személyfuvarozó társaság menetrendjeinek megfelelő összehangolását, mert akkor biztosak lehetnénk abban, hogy egykor utódaink majd megünnepelhetik a bicentenáriumi emlékünnepséget is.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Mezőcsát, 2006. november 11.

                                                                                                                       dr. Domján László

polgármester